1948-ban született Budapesten, a Kos jegyében, festő dinasztiában. Apja, nagyapja, nagybátyja valamen­nyien festők voltak. Tizenhét évesen már ő is "szállított" az ARTEX-nek. Tanárai Vén Emil (Munkácsy-díjas, az Akadémia tanára), Altorjai István, a fiatalon elhunyt pécsi, Barcsai tanítvány. Vén Emil impresszionista látásmódja, erős színvilága egyezett a fiatal, ambiciózus festőnövendék elképzeléseivel, ezért választotta tanárává. Altorjai István dinamikus, expresszív festészete nagyszerűen keveredett Bánkuti világában Vén Emil líraiságával.
Képeit eleinte egy évtizeden át for­galmazta az ARTEX, így már abban az időben többszáz képe került külföldre: Kanadába, az USA-ba, NSZK-ba, Franciaországba és Svájcba. Az évek multával sokasodtak a kiállításai: Pécs, Szigetvár, Budapest, Graz, Kecskemét, Harkány, München és tizennégy éven át a horvát tengerpar­ton, Rabon láthatták alkotásait. Ezek azonban nem üres látványosságok, kivagyi, magamutogató kiállítások voltak, dehogy. Igazi találkozás a közönséggel, rajongókkal, akik haza­vitték minden kiállítása csaknem valamennyi képét. Kevés ország van, ahol nem találhatunk nagyméretű Bánkuti festményt. Japán turista, ausztrál üzletember, chilei magyar nagykereskedő, orosz miniszterhe­lyettes, IFOR tábornok éppen úgy lakik a képeivel, mint ezernyi magyar, vagy ugyanennyi német, osztrák, svéd stb.

Hogy mi a titka? Milyen a stílusa?
Nos, alapvetően realista festő, a valóságból, a természetből építkezik, de nem másolja, fotózza a látványt. Számottevően átalakítja, átszínezi a valóságot, költői színvilágával erős érzelmeket kíván kifejezni - és erre ösztönösen képes is.

Friss, expresszív ecsetkezelés, maga­biztos spaklitechnika jellemzi a képeit. Erős kolorista, színélményt kíván nyújtani. Festészete inkább fér­fias, ha egyáltalán szabad így megkülönböztetni. Némely képe látomásszerű, mintha a napba néztünk volna és utána a tájra. Speciális színtévesztése miatt másnak látja a színeket és a fényeket - ezt belső látása számottevően felerősíti, áthangolja, költőivé teszi. Nem ragaszkodik görcsösen a valósághoz, a látvány csak indító jel saját belső színvilága kivetítéséhez. Színei har­monikusak, magával ragadóak és a napfény, vagy a napszak fényével változnak. Ez a Bánkuti effektus... Tessék megfigyelni képein! Elragadóan nagyvonalúak és mozgalmasak az égbolt ábrázolásai. Könnyed magabiztossággal oldja meg a festők egyik nagy problémáját, a fák megjelenítését. Sok képén szerepel a kéttörzsű, látszólag egy koronájú fa. Szinte kétféle aláírása van: a Bánkuti néven kívül képei felén megjelenik mintegy szignóként három madár.

Erősen érzelmi lény, érzelmekkel telített a festészete is. Képei őszinték: emocionális nyugtalanság tart egyensúlyt a színek harmóniájával, néhol harsányságával. Felfedezhetők képein tudatos diszharmóniák, sőt képi arroganciák is, melyek azonban az érzelmi skála szélesítését szol­gálják. Teljesen azonosul a képeivel - vagy a képek az alkotójukkal.
Nyugtalan korunk "sámánjai" is meglátták képeit: pszichésen pozitív kisugárzást észlelnek - amit alkotójuk mindig is tudott, igaz, másképpen fogalmazva. Többen mesélték, hogy a napi rohanást öt-tíz perces Bánkuti kép előtti pihenéssel vezetik le. (Spontán relaxáció?) Ünnepi látvány a falon egy nagyméretű Bánkuti festmény.

Képei beleszólnak családok életébe, részesei lesznek a mindennapjaiknak. Sok család rendezte át otthonát miatta. Egy szálloda belső arculatát teljes egészében képeire alapozta.

Pécsett él immár 3 évtizede. Férje mérnöktanár, akinek több könyve jelent meg - ő egyúttal a menedzsere is. Lánya, Katinka színművész, Budapesten él. Fia, Cseke Zoltán Péter szintén festőművésszé "cseperedett" - immár ezer képpel a háta mögött.
Saját galériái Harkányban, a fürdő területén és Pécsett a Rákóczi úton, az Árkád bejáratával szemközti oldalon találhatók. Jelen van továb­bá Budapesten a Campónában és a Maxcityben.

"Vigyázni a Bánkuti képekkel! Szaporodnak!" - mondta egyik tisztelője hóna alatt egy Bánkutival.

Életéről, munkásságáról, 50.születésnapján könyv jelent meg, méltatva több évtizedes munkáját!